koszonto

HASZNOS INFORMÁCIÓK:

Dabasi Újság számaiFacebook Dabas VárosRádió Dabas weboldalaDabasi TelevízióMAG Televízió"új" közétkeztetésÚthibákkal és közterülettel kapcsolatos bejelentésekKözvilágítási hibabejelentőHulladéknaptár 2017Dabasi Ipari Park DERZS Panzió - Barót városbanDabasi StrandfürdőSzakorvosi RendelőintézetekVárostérképekGumikerekes városnéző kisvonat Facebook Piaccsarnok"TE IS SZELEKTÍV VAGY?"  INTERNETES JÁTÉK ISKOLAI DIÁKOK SZÁMÁRAFogyasztóvédelmi panasziroda Pest Megyében

2017 a KAPCSOLATOK ÉVE Dabason Nyomtat Email
2017. január 15., vasárnap 14:45

2017 a KAPCSOLATOK ÉVE Dabason Dabas Város Önkormányzatának Képviselő-testülete az idei évet a KAPCSOLATOK ÉVÉVÉ nyilvánította. Kőszegi Zoltán polgármestert Kapui Ágota kérdezte arról, hogy ez a mottó hogyan tükröződik majd a város és a közösség életében, emberi kapcsolatainkban, a körülöttünk lévő anyagi és szellemi világhoz való viszonyulásunkban.

K. Á.: Miért épp ez lett az idei esztendő mottója, miért ez a szó vált aktuálissá 2017-ben?

K. Z.: A kapcsolatainkat átértékelni és jobbá tenni mindig időszerű, az is lesz örökkön-örökké. Egyre inkább fontossá válik, mert hajlamosak vagyunk saját világunkba befordulni, és még a külső környezettel, a hozzánk közel állókkal sem tartunk szoros kapcsolatot. A város egészének élete könnyebb, boldogabb, sikeresebb lesz, ha újraértékeljük kapcsolatainkat, újraépítjük a kapcsolati hálónkat, és megtanulunk egy fontossági sorrendet felállítani. Ezért javasoltam a képviselő-testületnek, hogy ebben az évben figyeljünk oda a kapcsolatainkra. Ez azért is aktuális, mert a testület ebben az összetételben már több mint 20 éve szolgálja a várost. Fiatalon másképp láttuk a kapcsolatainkat és másként látjuk most, idősebb korban, amikor már több képviselőtársunkat is elvesztettük. Alig van már olyan köztünk, akinek a családjából ne ment volna el valaki, aki űrt hagyott. Ebből a perspektívából felértékelődnek a kapcsolatok… Sokféle értelemben létezik a szó maga: beszélhetünk párkapcsolatról, baráti, munkahelyi és ezerféle más kapcsolatról.

Valahogyan viszonyulunk önmagunkhoz, a testünkhöz, az egészségünkhöz, tárgyainkhoz, a természethez, a teremtett világhoz, tehát a kapcsolati hálónk kimeríthetetlen. Minden területen felül kell vizsgálnunk azt az állapotot, amiben épp vagyunk, és javítanunk kell rajta. Szükségünk van megerősítésre, megújításra. Azt is felül kell vizsgálnunk időnként, hogy harmóniában vagyunk-e önmagunkkal. Sem mi, sem a teremtett világ, sem az általunk alkotott dolgok nem önmagukért vannak, minden összefügg mindennel, kapcsolatban van egymással.

K. Á.: A Kapcsolatok éve hogyan csapódik le majd a város életében, mi várható a kapcsolatépítés terén?

K. Z.: A város kapcsolatait meg kell erősítenünk, a régieket meg kell újítanunk és újabbakat kell kötnünk. Egyik elsőszámú célunk, hogy a világ térképére felhelyezzük a települést, hogy minél több pozitív dologban részt vállaljunk a régió, az ország és a világ vérkeringésében. A kistérség települései közti kapcsolatokat is meg kell erősítenünk, hiszen van egy működő kistérségi társulásunk, amelyet még élőbbé kell majd tennünk. Át kell gondolnunk, hogy mik a közös dolgaink, céljaink, amelyekben együtt kell gondolkodnunk. Az országon belül is vannak más települések, amelyek felé nyitottunk, de az országhatárokon túli kapcsolatainkat is szeretnénk megőrizni, megerősíteni. Tavaly óta van egy új testvérvárosunk, a kárpátaljai Munkács. Az itteni magyar közösséghez már régi barátság fűz, de ezt most városi szintre szeretnénk kiterjeszteni, ezért is erősítettük meg szerződéssel 2016- ban. Sokat kell idén dolgoznunk azon, hogy ez a kötelék valóban élő legyen és tartalommal teljen meg. Vannak újabb, előkészített testvérvárosi kapcsolataink, de keresünk olyan más közösségeket is Európában, ahol nem elsősorban a magyar kultúra és a magyar értékek az elsődlegesek, hanem az európai kultúra értékei, az itt közösen eltöltött 1000 év. A küszöbön álló kapcsolataink közül a szerbiai Bajna Bastát és a romániai Abrudbányát kell megemlítenem. Az utóbbi esetében azért, mert itt szórványban él egy kis magyar közösség, akiknek ezzel a kapcsolattal remélhetőleg segíteni tudunk a megmaradásban. Ha Erdélybe megyünk, csak „átviharzunk” a szórványon, és a tömbmagyarságot keressük fel a Székelyföldön. Most a szórványközösségek felé nyitunk, hogy ezek a szálak se szakadjanak el. Itt a románság többségben van ugyan, de a magyar múltnak még vannak nyomai.

K. Á.: Az önkormányzat és a lakosság kapcsolatát hogyan lehet szorosabbá fűzni ebben az évben?

K. Z.: Erre példaértékűen nagy figyelmet szántunk az utóbbi 20 évben, hogy a választók és a megválasztottak közötti kapcsolat minél szorosabb legyen. Nagyon sok olyan programot szerveztünk, ahol személyes kapcsolatok alakultak ki képviselők és választók között. Ezért tartottam fontosnak a házassági évfordulósok megünneplését, az újszülöttek köszöntését, a faültetést, a levelezésen túl a legidősebb polgárok felkeresését, hogy ezen keresztül a családokkal is kapcsolatba kerüljünk. Sok szociális és kulturális program valósult meg, ami azt célozta, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz, megismerjék egymás problémáit. Ezen a területen mindenképp továbblépnék, és személyesen arra fogok törekedni, hogy munkakapcsolataim, vagy hivatali kötelezettségeimből adódó kapcsolataim még mélyebbek, tartalmasabbak legyenek. Így könnyebben meglátjuk másokban Krisztus arcát, tisztelni, becsülni, szeretni tudjuk egymást, és együtt tudunk érezni a másikkal. Fontos, hogy a „ref lektorfényben” élők példát mutassanak ezen a téren is. Én magammal kezdeném… Minden energiámmal azon leszek, hogy családommal, barátaimmal, munkatársimmal több minőségi időt töltsek. A kapcsolatainkban a másik fél „szeretetnyelvét” kell megtalálnunk, meg kell tanulnunk ezen a nyelven beszélni, hogy a másik félből is ugyanezt a reakciót váltsuk ki. Így sokkal tartalmasabb életet fogunk élni. Ha a városban élők többsége fel tud éleszteni legalább egy megkopott kapcsolatot, akkor óriásit nyertünk.

Ha ezt megszorozzuk tizenhétezerrel, akkor sokmilliószorosára fogja javítani a mi szeretetkapcsolatunkat. Akkor nem kerülheti el a figyelmünket egyetlen olyan embertársunk sem, aki segítségre szorul. Fontosnak tarom továbbá, hogy mindenki vizsgálja meg a Teremtőhöz való viszonyát, mert ő az egyetlen, akihez reménytelen helyzetünkben fordulhatunk, amikor az emberi kapcsolataink már nem tudnak segíteni. Ha megtaláljuk a kapcsolatot ember és ember, ember és természet, ember és Teremtő között, akkor minden jobban működik majd, és az év végére mindenki sorsa sokkal jobbra fordul. Annál jobb érzés nincs egy választott képviselő számára, mint amikor a közösség tagjai jól érzik magukat, boldogok, és senki sincs egyedül.

Szeretném, ha olyan városban élnénk, ahol, ha valaki megkérdezi a másiktól, hogy : „Hogy vagy?”, akkor választ is kap rá, és a kérdező valóban kíváncsi erre a válaszra. Ha ez valóra válik, akkor a Kapcsolatok évének minden törekvése elérte célját.