koszonto

HASZNOS INFORMÁCIÓK:

Dabasi Újság számaiFacebook Dabas VárosRádió Dabas weboldalaDabasi TelevízióMAG Televízió"új" közétkeztetésÚthibákkal és közterülettel kapcsolatos bejelentésekKözvilágítási hibabejelentőHulladéknaptár 2017Dabasi Ipari Park DERZS Panzió - Barót városbanDabasi StrandfürdőSzakorvosi RendelőintézetekVárostérképekGumikerekes városnéző kisvonat Facebook PiaccsarnokPest Megye Lapja"TE IS SZELEKTÍV VAGY?"  INTERNETES JÁTÉK ISKOLAI DIÁKOK SZÁMÁRAFogyasztóvédelmi panasziroda Pest Megyében

Bűnmegelőzés fiatalkorúaknál Nyomtat Email
2017. április 14., péntek 20:40

Bűnmegelőzés  fiatalkorúaknál A statisztikai adatok alátámasztják, hogy hazánkban egyre jobban nő a fiatalkorúak kriminalitása.

Ugyanakkor már a fiatalok körében is széleskörűen ismert az a tény, hogy az új Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.), mely 2013. július 1. napján lépett hatályba bizonyos bűncselekmények esetén a 12. életévre szállította le a büntethetőségi korhatárt.

A Btk. 16. §-a szerint büntethető az emberölés, az erős felindulásban elkövetett emberölés az életveszélyt vagy halált okozó testi sértés, a terrorcselekmény, a rablás (kivéve annak előkészületét) és a kifosztás minősített eseteinek elkövetője, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.

A belátási képesség bizonyítása a hatóságok feladata, ugyanakkor a jogalkotói indokolás szerint a büntethetőségi alsó korhatár 14. életévről 12. életévre való leszállítása azért volt szükséges, mivel a 12-14 év közötti gyermekek körében egyre jobban elterjedt, hogy érdekeiket erőszakosan érvényesítik, s így a legagresszívabb bűncselekmények esetében a speciális prevencióhoz a társadalomba való beillesztéshez mindenképpen szükség van a büntetőjog eszköztárára.

A fenti szabályozás 2016. július 17. napján egészült ki a terrorcselekmény bűntettével, figyelemmel arra is, hogy sajnos manapság nem ritka világunkban, hogy gyermekkorúak visznek végbe ilyen súlyos cselekményeket.

A fiatalkorúak kriminalitását vizsgáló szakemberek, büntetőjogászok szinte mindannyian egyetértenek abban, hogy elsősorban meg kell előzni azt, hogy a fiatalkorúak  bűncselekményeket kövessenek el.

Szintén egyetértenek abban is a témával foglalkozók, hogy a fiatalkorúak büntetőjoga, a gyermekvédelem és a családjog csak együttesen képes a fiatalkorúak szocializációjára, problémáik kezelésére.  Úgy vélem ebből az együttműködésből nem hagyható ki a köznevelési intézményrendszer sem: az iskolában kialakult konfliktusok gyakran előidézői egy-egy súlyosabb cselekménynek, az iskola helyszín is, gyakran nemcsak az elkövetők, hanem a sértettek is onnan kerülnek ki, hiszen a fiatalkorúak sok esetben egymás sérelmére követik el ezen bűncselekményeiket.

Hogyan lehet ezen cselekményeket megelőzni?

Az egyéni megelőzés

2015. január 1-től lépett hatályba a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 68/D. §-a , mely a megelőző pártfogás elrendeléséről szól:
„ (1) A gyámhatóság a bűncselekmény vagy az elzárással is sújtható szabálysértés elkövetése miatt indult védelembe vétel iránti eljárásban, vagy a már fennálló védelembe vétel mellett a nyomozó hatóságnak a bűncselekmény vagy a szabálysértési hatóságnak a szabálysértés elkövetéséről tájékoztató, a gyámhatóság felé tett jelzését követően megkeresi a pártfogó felügyelői szolgálatot környezettanulmány és a gyermek veszélyeztetettségének bűnmegelőzési szempontú kockázatértékelése (a továbbiakban: kockázatértékelés) beszerzése céljából.
(2) A gyámhatóság a megkereséssel egyidejűleg megküldi a pártfogó felügyelői szolgálatnak a már fennálló védelembe vétel elrendeléséről szóló határozatot és a gyermekjóléti központ megelőző pártfogás elrendelésére vonatkozó javaslatát.
(3) A pártfogó felügyelői szolgálat és a gyermekjóléti központ együttműködik a környezettanulmány és a kockázatértékelés elkészítésében, beszerzésében.
(4) A gyámhatóság a pártfogó felügyelői környezettanulmány és kockázatértékelés alapján a védelembe vétellel egyidejűleg, vagy a már fennálló védelembe vétel mellett a bűnismétlés megelőzése érdekében
a) a gyermek bűnmegelőzési szempontú veszélyeztetettségének magas foka esetén
aa) elrendeli a gyermek megelőző pártfogását,
ab) kötelezi a gyermeket és a szülőt vagy más törvényes képviselőt a megelőző pártfogó felügyelővel való együttműködésre, a megelőző pártfogó felügyelővel az általa meghatározott időközönként történő személyes találkozásra, és
ac) a megállapított magatartási szabályok betartására, vagy
b) a gyermek bűnmegelőzési szempontú veszélyeztetettségének legalább közepes foka esetén a szülő vagy más törvényes képviselő kérelmének, a gyermekjóléti központ javaslatának és az eset összes körülményének figyelembevételével dönt a megelőző pártfogás mellőzéséről vagy az a) pontban foglalt intézkedések alkalmazásáról.
(5) A megelőző pártfogás mellőzése esetén a gyámhatóság a döntését fél év múlva hivatalból felülvizsgálja. Ha a felülvizsgálat során a gyámhatóság azt észleli, hogy a bűnismétlés kockázata hátrányosan megváltozott, a gyámhatóság megkeresheti a pártfogó felügyelői szolgálatot ismételt kockázatértékelés elkészítése érdekében. A gyámhatóság az ismételt kockázatértékelés eredménye alapján a (4) bekezdésben foglaltak szerint jár el.
(6) A (4) bekezdés a) pont ac) alpontja szerinti magatartási szabályok kiterjedhetnek különösen annak meghatározására, hogy a megelőző pártfogás alatt álló gyermek
a) kivel tarthat kapcsolatot,
b) hol és milyen tevékenységgel töltheti a szabadidejét,
c) életvezetése szempontjából milyen változtatások indokoltak és ezek megvalósulásához milyen feladatokat kell kitűzni.
(7) A megelőző pártfogás keretében a gyámhatóság a pártfogó felügyelői szolgálatnál kezdeményezheti a külön jogszabályban meghatározott viselkedéskorrekciós esetkezelési módszerek alkalmazását.”


A megelőző pártfogást olyan bűnmegelőzési eszköznek szánta tehát a jogalkotó, melynek valós célja a bűnismétlés megelőzése. De azáltal, hogy a bűnelkövető fiatalkorúra a hatóságok, a gyámhatóság, a megelőző pártfogó felügyelő is figyelmet fordítnak, számára különböző szabályokat írnak elő, és már nemcsak a szülő felelőssége ez, nagyobb a valószínűsége, hogy a fiatalkorú valóban nem követ el újabb bűncselekményt.

Van olyan elképzelés is, mely szerint a megelőző pártfogó felügyelet, ha az a közvetítői  eljárás mintájára volna kialakítva lehetővé tehetné a büntetőeljárás ügyész általi felfüggesztését, illetve a magatartási szabályok teljesülése esetén az eljárás megszüntetését, azaz az ügy nem kerülne bírósági szakba, a fiatalkorú „megúszhatná” a bíróság előtti eljárást, illetve azt, hogy őt elítéljék az általa elkövetett bűncselekmény miatt.

Ezen felvetés szerint, amennyiben a beismerésben lévő fiatalkorú és törvényes képviselője önként hozzájárulnánk a megelőző pártfogáshoz, és annak feltételei fennállnának, az ügyész mérlegelhetné az eljárás felfüggesztését. Felfüggesztés esetén a pártfogó az illetékes gyámhatóság értesítésével, családgondozó, más gyermekvédelmi és egyéb szakemberek bevonásával ún. bűnmegelőzési konferenciát hívna össze, amely során magatartási szabályokat írna elő a fiatalkorú elkövetőnek és családjának. Ezt követően, ha a megelőző pártfogó felügyelet eredményes volt, a fiatalkorú az előírt szabályokat betartotta, az ügyész az eljárást megszünteti. Eredménytelenség esetén a büntetőeljárás tovább folytatódna, nagy valószínűséggel bíróság előtt.


Az ámokfutások megelőzése

Az egyéni megelőzésen túl azonban szükség volna az olyan cselekmények megelőzésére is, melyek sokak életét, testi épségét biztonságát veszélyeztetik.

Gyakorlatiasan és specifikusan az iskolai ámokfutások, főleg az iskolai erőszak megelőzésére hosszú távú, prevenciós, és intervenciós terveket mutat be a téma szakértője, Kulcsár Gabriella (2011).  Felvetései azonban, - álláspontom szerint - valamennyi, intézményben történő erőszakos fellépés időben való megakadályozására alkalmazhatók.

Ezek közül a hosszú távú megelőzés a leghasznosabb, mely egyben a legnehezebben elérhető cél. Ez abban áll, hogy olyan iskolai légkört alakítanak ki, ahol a diákok a bennük lévő agressziót konstruktív formában vezethetik le. A cél elérése komoly pedagógiai-, szociális munka révén, a diákokkal való rendszeres együttműködéssel lehetséges.

A rövid távú megelőzésre, azaz a cselekmény megkezdése előtti beavatkozásra az ún. „fenyegetéskezelés ” lehet megoldás, melynek célja a krízisfolyamat időben való felismerése, a segítő közbeavatkozás. Nem az elkövető kiiktatása itt a cél, hanem a visszafordíthatatlan cselekmény megakadályozása, ami akkor érhető el, ha az iskolai dolgozók és a diákok tisztában vannak azzal, milyen személyiségjelzők esetén kell egy adott emberre odafigyelni, mint „veszélyforrásra.”

A veszélyjelzők a szerző szerint az alábbiakban jelenhetnek meg:
-    az adott személy kommunikációjában: pl. erőszakkal, öngyilkossággal fenyegetés, szóbeli vagy írásbeli erőszakos fantáziálás,
-    viselkedésében: rendszeresen előfordul, hogy erőszakot alkalmaz a környezetével szemben, impulzivitása szélsőséges, esetleg fegyvereket visz be az iskolába, elkülönül, visszahúzódik,
-    kényszerképzeteiben: pl. erőszakos elkövetők szélsőséges imádata, kiemelkedő méretű foglalkozás a halállal és a rombolás gondolatával, folyamatos igazságtalanságérzet, nagyzásos fantáziák.

Helyesen akkor állapítható meg, hogy valódi „kiszivárogtatásról” van szó, a későbbi elkövető részéről, azaz valóságalapja van fenyegetőzésének, elszólásainak, ha ismerjük a „fenyegetéstípusokat”:
  1. a direkt fenyegetés, konkrét cselekményre utal: „elhelyezek egy bombát a tornateremben, amellyel felrobbantom Z.Q-t”
  2. az indirekt fenyegetés, kétértelmű utalás, egyértelműen nem jelennek meg az áldozatok, és maga a fenyegetés is átfogóbb: „Ha akarnám, felrobbanthatnék mindenkit.”
  3. a leplezett fenyegetés: kifejezetten fenyegetést nem tartalmaz, de implicite erőteljesen agresszív tartalma van: „Jobb lenne itt nélküled.”
  4. a feltételes fenyegetés: valamilyen feltételhez köti a fenyegetés beváltását vagy annak elmaradását: „Ha nem ad két milliót, akkor felgyújtom az iskolát.”
A veszélyességi fokozatot vizsgálva léteznek felületes fenyegetések, melyek egy adott szituációból eredő indulatot fejeznek ki, és amelyek feloldhatók a felek között. Ezzel szemben tartós szándékot takaró valódi fenyegetéstől akkor kell tartanunk,
  • ha abban specifikus részletek szerepelnek, például meghatározott dátum;
  • ha ismételten vagy több különböző személy vonatkozásában is elhangzott;
  • ha a fenyegető társakat, nézőket keres a cselekményéhez;
  • ha tárgyi bizonyítékok kerülnek elő: fegyver, áldozatok listája;
A felületes fenyegetések pedagógiai módszerekkel iskolapszichológus bevonásával kezelhetők. Fenyegetésmenedzsmentre valódi fenyegetésnél van szükség, mikor a fenyegetés konkrét, részletes, kidolgozott. A komoly fenyegetésnél érdemes előkészítő lépéseket tenni, ha szükséges a rendőrség bevonásával gondoskodni az iskola biztonságáról, a kapcsolatot fel kell venni a szülőkkel, szóba jöhet az eltanácsolás.  Egy szakemberekből álló (pszichológus, szociális munkások) ún. krízisteam figyelheti a deviáns viselkedéseket, azokat megbeszélhetik bevonva a gyermekvédelmi szakembereket, szükség esetén a rendőrséget.
Az ilyenfajta krízisoldás azért tűnik hatásosabbnak, mint az iskolai fegyelmi intézkedések alkalmazása, mert ez elsősorban segítségnyújtás.
Egy rosszul sikerült fegyelmi intézkedés esetén elképzelhető, hogy az váltja ki a tragédiát, pl. a diák utolsó cseppként éli meg az elbocsátást, ez billenti arra az oldalra, hogy véghezvigye eltervezetett tettét.

A cselekmény megkezdése utáni intervencióra abban az esetben van szükség, ha az elkövető előzetes fenyegetései alapján valóban véghezviszi tettét. Ez a legkockázatosabb beavatkozás, amit segíthet egy cselekvési terv, ami pontos útmutatást ad arra, mely szereplő mit tegyen:

A cselekvési terv az ámokfutás esetre öt pontban foglalja össze a teendőket, de útmutatóként szolgálhat valamennyi iskolai erőszakos fellépés esetére:
  • a rendőrség értesítése mellett hangosbemondón figyelmeztetni kell mindenkit a veszélyhelyzetre, arra, hogy keressenek fedezéket, a nyílászárókat zárják be,
  • el kell látni a sérülteket, elő kell készíteni az iskola alaprajzát és minden hasznos információt a rendőrségnek, szabaddá kell tenni az utat az érkező rendőrségnek, mentőnek
  • értesíteni kell az egyéb érintetteket, média, szülők stb.
  • a negyedik és az ötödik pont a tragédia feldolgozásával, traumacsökkentéssel foglalkozik.

Fontos, hogy ilyen esetben tanárok és a diákok ne próbálják meg lefegyverezni az elkövetőt, mert túl nagy a sérülés kockázata és túl kicsi a siker esélye, mivel az elkövető jellemzően beszűkült tudatállapotban van. Praktikus az ilyen esetekre egy speciális jelzőhangot kialakítani, mely eltér az egyéb veszélyek jelzésétől: pl. tűzveszély stb., hiszen a mást jelző hangok megzavarhatják mind az elkövetőt, mind a sértetteket. A potenciális áldozatoknak mielőbb el kell rejtőzniük, menekülniük elkövető elől, az elkövetőt semmi esetre sem szabad provokálni. A kiérkező rendőrök, főleg az elsőként érkező rendőrök rendkívüli helyzetben vannak ilyenkor, mivel egyrészt le kell fegyverezniük az elkövetőt, másrészt ők találkoznak először a sebesültekkel is.

A rendőrség munkájának segítése érdekében már az első iskolai segélykérő telefonoknak fontos információkat kell közölniük a fenyegetésről, a konkrét eseményekről, hogy volt-e már lövés stb., közölni kell az ismert elkövető személyazonosságát, azt, hogy miként kötődik az intézményhez, mi lehet a motivációja. Amennyiben túszejtő típusú elkövetőről van szó, nála szóba jöhet a tárgyalás, amennyiben az elkövető célja ölési cselekmények végrehajtása, esetében csak a mihamarabbi kiiktatás jöhet szóba. Fontos a rendőrségnek a főbb tájékozódási pontokat megadni, átadni az alaprajzot.

Szerencsére hazánkban nem gyakori az iskolai ámokfutás, de sajnos előfordult (pécsi lövöldözés 2009-ben).

A megelőzés lényege ugyanakkor nem más, minthogy a bajban lévő fiatalt e helyzetéből kimentsük, annak tudatában, hogy ez talán nem fog sikerülni. Mindezt talán Böjte Csaba  fogalmazta meg a legjobban:

„Nagyon sok bajban lévő ember van. De azt gondolom, hogy sem az egyház, sem az állam, sem egy civil szervezet nem tudja megoldani ezeket a problémákat. Én fő feladatomnak azt tekintem, hogy meggyőzzem az embereket, hogy az élet szép, az élet jó, élni érdemes. Hogy merjünk jók lenni. (…) Hogy meggyőzzem az embereket, hogy az utca gyereke is szép. Jó, nevelhető, formálható, alakítható. Hogy belőle ki lehet hozni egy csodát. ”

Dabas, 2017. április 12.

dr. Kozák Beatrix



Felhasznált irodalom és jogszabályjegyzék:


-    Czine Ágnes Az új Btk. és a kapcsolódó jogforrások, bírósági iránymutatások. HVG Orac Lap és Könyvkiadó Kft., Budapest 2014. 49-50. o.
-    Kulcsár Gabriella: Megelőzhetők-e az iskolai ámokfutások? In: Belügyi Szemle 2011/6. 50-61. o.
-    Ligeti Katalin: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának reformja hazánkban. In. Rendészeti Szemle: 2008/7-8.15. o.
-     Márvány István: Böjte Csaba és Roszík Ágnes - Ilyeneké az Isten országa http://asztali.lutheran.hu/megjelent-cikkek-rendezvenyeinkrol/bojte-csaba-es-roszik-agnes-ilyeneke-az-isten
-    Dr. Pálvölgyi Ákos: A megelőző pártfogás, mint a bűnmegelőzés egyik lehetséges eszköze. In. Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám 31-34. o. http://ujbtk.hu/wp-content/uploads/PDF_EPUB/bjsz_2012_2_cikk4.pdf
-    2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről


Letölthető írás anyaga: